Jövő hétfőtől új kor kezdődik az életünkben. Attilával csoportunk lesz! Vagyis Atinak lesz csoportja, én csak ott leszek vele. De izgalmas :)

E: 2x 10 függőleges húzás

E: 2x 10 gyertyaállás

Ez a gyertyaállás dolog nem ment. Nem a láb leengedése, hanem maga a gyertyaállás volt gond :) 

A mai adag:

B: 2x 10 fekvőtámasz falnál

E: 2x 10 fekvőtámasz falnál

B: 2x 10 lábemelés ágy szélén

E: 2x 10 lábemelés ágy szélén

A fekvőtámasz elég laza. Habár ezt is lehet olyan lassan csinálni, hogy nehéz legyen. De a lábemelés fárasztó. Pedig ez még csak a nagyongyengus szint :) Jó, nem pusztultam tőle el, de éreztem.

2 hét telt el a képzés óta. Az első hét a pihenés jegyében folyt, habár tény, hogy azt teljes mellbedobással hajtottam végre. Meg terveket is szőttem.

1.) Törzserő növelése. Alapvető hiányosságom volt az erős has és hátizom. Ez fontos a gyakorlatok végrehajtásánál is, de jelentős szerepe lenne abban is, hogy ne fájduljon meg a hátam újra. 

2.) Vitálkapacitás fejlesztése. A snatch tesztnél - úgy érzem - a tüdőm fogy el. Egyszerűen nem kapok levegőt. Tehát a légzésre borzalmasan oda kell figyelni.

3.) Minden más. Fel kell készülnöm, hogy a gyakorlatok könnyedén menjenek nagyobb súlyokkal is. Mindenképp 1 teljes lépcsőt meg kell lépnem jövő tavaszig. Vagyis képesnek kéne lennem a legtöbb gyakorlatot 28-assal csinálni.

Persze az elmélet szép, és fontos is, de mégiscsak a gyakorlatban mutatkozik majd meg, hogy mit tudok. Heti 3-4 edzés muszáj lesz. Ebből 2 Tamás féle, 1 szigeti edzés AtH-val. Pluszban jó lenne 1-2 alkalommal rövid stressz snatch sorozatokat berakni, de nem kizárt, hogy az már sok lesz.

Ami jó hír, hogy a kezem borzalmas gyorsan regenerálódott. Másnap már tudtam volna bellt fogni. De nem akartam :)

Megmérettettünk és könnyűnek találtattunk.

A verdikt egyszerű. A 6 feladatból 5 esetben 'fail' a török felállásnál 'pass' jelzés lett bekarikázva. A snatch teszt eleve bukó. A tanításból átmentem. Ilyen esetben a 3 hónap nem áll, viszont egy év múlva újra játszhat. 

Amikor ezt kimondták, kicsit összeszorult a torkom. Szar érzés volt na. Éreztem, tudtam, tudtuk, hogy gyengék vagyunk és kevesek ehhez. De mégis rossz ezzel szembesülni.

Ugyanakkor sokat tanultunk. És szerencsére AtH is megbukott. Így a terv az, hogy nem adjuk fel. Van egy évünk. Ahhoz kevés, hogy lazítsunk, de ahhoz elég lehet, hogy rendesen felkészüljünk. 

Nagyon jó csapatba kerültünk. Fabio és Huon biztosítottak arról, hogy emailben szívesen adnak tanácsot, segítenek a felkészülésben. Ki fog derülni. Akárhogyan is, jövőre ugyanitt.

Ja, és még mindig igaz:

"Elhatározásra jutottam. Augusztusban újra nekimegyek a kettlebell instuktori tanfolyamnak. Erről szól ez a blog."

És ejött az igazság napja. Megmérettettünk...

Habár a kezdést egy órával későbbre rakták, 6-kor megint ébren voltam, és gyorsan átolvastam az elméletet, illetve ittam egy kávét. Hátha akkor lesz kedvem autóba ülni, és kimenni Szentendrére. Sokért nem adtam volna tudniillik, ha visszafekhetek az ágyba, és ott is maradhatok. Mondjuk 3 napig.

Szerencsére az autóm gyűjtőjáratként funkcionált Szentendre felé, így nem volt lehetőségem lusta álmaimat valóságra váltani. A helyszínen mindenki izgatottan készülődött, hát mi is így tettünk. A 9-kor kezdődő bemelegítés során a viharfelhők tovább gyűltek az RKC diplomám felett, mert rá kellett jönnöm, hogy 2x16kg-al még éppen meg tudom csinálni a gyakorlatokat. Ez viszont kevés lesz. 10:15-kor aztán leszakadt az ég. Elkezdődött a technikai vizsga.

• Swing
• Majd egyhuzamban clean, squat, press
• Turkish getup
• Snatch

A török felálláson kívül elég vacakul mentek. A súlyok összevissza rángattak, inkább az életemért küzdöttem. Biztos voltam benne, hogy néhány 'tárgyból' bukni fogok, ráadásul a guggolásból egyszer sem tudtam feljönni. Ez pedig rossz ómen.

Azzal együtt normál esetben, a bukott részeket utólag videón be lehet nyújtani, a vizsgát követő 3 hónapon belül. Nagyon nem izgultam.

Ezután jött a snatch teszt. A derékfájásomra hivatkozva neki se fogtam. A derekam tényleg fájt, de nem tagadom, hogy egy grammnyi erőt nem éreztem magamban a feladat végrehajtásához.

Ebéd után jött a tanítási teszt. Azt mondjuk nagyon élveztem. Az áldozatok alacsony számossága okán párosával okítottunk. Mi AtH-val egy küzdősportolós-kosarazós fiatalembert fogtunk ki, aki viszonylag ügyes volt, de így is meglepően sehova nem jutottunk a 45 perc alatt. 

Persze, mivel aznap még alig mozgattuk a súlyokat, a nap végére még bekerült egy grad workout nevű szado-mazo szakkör. A részvétel kötelező. A feladatokat a guggolás, nyomás, snatch és swing tárgyakból válogatták össze, majd a végén levezetésként sétáltunk 2 szép kört a parkban súllyal a kézben (rack vagy farmerwalk). 

Visszatérve a tornaterembe kezdődött a fotózkodás - a mi csapatunkon belül gyakorlatilag teljes permutációban - kontaktcsere, stb. Miután mindenki megvolt mindenkivel eljött az utolsó esemény. Az eredményhirdetés.

Az éjszaka nehezen telt. Aludni alig tudtam a minden porcikámat átható fájdalomtól, ráadásul hajnalban arra ébredtem, hogy begörcsölt a jobb alkarom. Ennek ellenére reggel 6-kor felkeltem, és lelkesen - ámbátor kissé szögletes mozgással - készültem az aznapi megmérettetésre. 

A második nap alapvetően nem tért el az elsőtől, habár a büntetéseket szerencsére nem farmerwalkban, hanem swingben mérték a mélyen tisztelt instruktorok. A darabszámokat már nem tudom felidézni, de maradjunk annyiban, hogy volt bőven. Az aznapi tananyag a felrántás, a vállból nyomás, a guggolás (2 súllyal) és a snatch volt. Ezeket is szépen kiapróztuk, részletesen megnéztük mire figyeljünk, mire ne. Habár a fáradtság okán a mozdulataink egyre kaotikusabbá váltak minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a súlyt ne ejtsük egymásra, magunkra vagy az instruktorokra. Számomra is teljesen érthetetlen módon ez sikerült is. 

A nap végére - meglepő módon - az előző napinál kevésbé fáradtan, de kellemesen felszakadt, felhólyagosodott kézzel néztünk egymás üveges szemébe. Vidáman hazaautóztunk, és az utasításoknak megfelelően átolvastam a másnapi vizsgaanyagot. Ekkor szembesültem, hogy a felrántást, guggolást, vállból nyomást és swinget 2x24kg-al kell elvégezni, ami pont 24kg-al több, mint amivel szoktam, illetve gondoltam. Sebaj, ha már eddig eljutottunk, vissza csak nem fordulunk....

És eljött augusztus 5-e. A derekam eddigre - talán a kihagyott tornák és a sok motorozás hatására - ismét fájdogálni kezdett. A 'kiváló' erőnlétem és a derekam okán előre eldöntött tény volt, hogy a snatch tesztnek nem megyek neki. Éjszaka azért még biztos ami tutti, egy WC-ről visszatérés apropóján ráültem a macskára, amitől a derekam jól beállt. 

Reggel aztán AtH-t felvettem a lakása előtt, majd kivándoroltunk Szentendrére. Borzalmas izgatottan, feszültséggel telve érkeztünk. Gyors ismerkedés, regisztráció, csoportbontás. Mi Fabio Zonin csapatába kerültünk. Gyors eligazítás, köszönés után bemelegítés Gabival majd csoportbontás és a húzódzkodási teszt következett. Na, mondom szép, ha már itt elbukom. De nem buktam. Az 5 felhúzást viszonylag simán megcsináltam, AtH-nak fel se tűnt, hogy történt valami. Ezután Pavel tartott rövid eligazítást, és elkezdtük a tanulást. Az első 2 nap alapját a következők képezték:

• Magyarázat
• Gyakorlás
• Büntetés

Büntetés mindenképp volt. Ha volt rajtunk sapka azért, ha nem azért. Az első napra összesen 1 kör farmerwalk/24kg, 3 kör farmerwalk/32kg (2 kört mentem csak) és egy kör farmerwalk/28kg jutott.

A büntetésen kívüli események meglepően érdekesek voltak. A legegyszerűbb mozdulatsort - deadlift - is részletesen kitárgyaltunk, átbeszéltünk. Ha jól emlékszem az első nap tananyaga a deadlift, a swing, a goblet squat és a török felállás volt. Sok gyakorlással, és sok magyarázattal múlattuk az időt. Szünet nem sok volt, így a reggel 8-tól este 6-ig tartó edzéssorozat pillanatok alatt elrepült. Nem tagadom, közben többször meghaltunk, de az órát nem igen néztük.

A napot egy kellemes edzéssel zártuk, ami elvileg egy guggolás - swing kombinációs létra lett volna, de maguk az instruktorok is eléggé belezavarodtak. Maradjunk annyiban, hogy 1 és 6 közötti swing valamint 1-1 guggolás volt a program.

Nap végére AtH-val megállapítottuk, hogy talán kicsit korai volt nekünk ez a tréning. Nem úgy, mint augusztus, hanem mint 2011.

Sajnos úgy tűnik ez a blog írás nem az én műfajom. Azért az utókor - és főleg jómagam számára - mégiscsak idevetek pár sort.

A felkészülés persze nem úgy ment, ahogy terveztük. A lesérülni nem szabad elvet valahol április végén buktam. 27-én ezt írtam állandó tettestársamnak:

"Mára felvettem a szavannákon igen elterjedt ragadozó, a 'Göthös kripli' formáját. A derekam nem működik, cserébe viszont a napi papírzsepi fogyasztásom eltartaná a piszkei papírgyárat. Éppezért nem is megyek edzésre. Sőt, valszeg még pénteken is pihi lesz, de azt majd még meglátom." 

Pihi volt. Több is, mint gondoltam. Aztán május végén újrakezdtem, de a kihagyás és a derékfájás nem tett jót. A tempót igazán már nem sikerült felvenni, a pénteki edzések is elmaradtak. Tamáshoz jártam hétfő-szerdánként. Júliusban néhány hétvége edzés azért összejött, majd a nyaralás során - ha jól emlékszem - 5x megcsináltunk 100 snatchet. Nem 5 perc alatt, de 20-asával cserélve. Úgy éreztük baj lesz. És eljött augusztus első hete. És a 100 snatch még nem volt meg....

A sziget fesztivál beindultával rá kellett ébrednem, hogy kettlebellt szállítani nem egyszerű. Jönnek-mennek az autóban, törnek-zúznak, hangoskodnak. Az áldatlan állapoton változtatandó barkácsolásba kezdtem a hétvégén, és megalkottam a kettlebell tároló 1.0-t.

Íme:

A héten AtH-val úgy döntöttünk, előre hozzuk a sziget fesztivált. Mi ketten, egy 24kg-os és egy 28kg-os súly már elég tömeget képeztünk az első fordulóhoz. A terv 200 swing volt (10x20) közte mindig valami mással. A terv működött, és szépen végigcsináltuk. A swingeket rendre a 28, míg az egyebeket a 24kg-ossal.

A végén még megnéztük egymást, hogy milyen jól snatchelünk. Szerencsére, mert AtH felfedezte, hogy - ha nem is teljesen szarul de - másfélszeres energia befektetéssel csinálom a snatchet. A korrekciónak már a tegnapi 7x10 snatchben is megvolt az eredménye, mert stabilan 30mp alá ment a 2x5 snatch ideje, és nem ritkán 25mp alá is sikerült benézni.

Jó volt, remélem az időjárás engedni fogja az ilyen edzéseket.

Itt voltunk:

Új csöppség érkezett a családba. 28 kilóval született a drága, köszöntsük őt is:

A pihenésnek vége. Már pont itt volt az ideje. Vasárnap egy rövid snatch teszttel melegítettem, majd tegnap megvolt az edzés is. Inkább technikai edzés volt, erőnlétileg nem terhelt meg nagyon, de visszarázódni pont elég.

Az edzésen Ath-val, Attilával és még egy sráccal megbeszéltük, hogy lesz egy 3. edzés. Valószínűleg péntek délutánonként. És szerdán megjön a 28 kilós súlyom is :)

Az elmúlt időszak nem jól alakult. Egy erős csúcspont után zuhantam vissza egy viszonylag motiválatlan állapotba. Majdnem sikerült egy sérülést is begyűjtenem, és a tegnapi edzés is igen gyengén sikerült. Mivel a jövő héten úgyis utazgatnom kell, úgy döntöttem, ezt jelnek veszem, és kiveszek egy hét szabit. Legközelebb pénteken nyúlok a súlyhoz.

Tudom jól az elejétől, hogy oda kell figyelni. Sérülésre nincsen idő. Mivel a szerdai edzésen elég harmatosan muzsikáltam, tegnapra csak egy 5x1 perc, benne 5+5 snatch volt a terv. Bemelegítés, majd indult a menet.  Az első 2 perc gond nélkül lement. A harmadikban az utolsó snatch-nél a jobb vállamban kattant valami, és belenyilallt a fájdalom is. A negyedik kör bal kézzel lement, majd át a súlyt a jobba, és vége. Nem tudtam megtartani. 

Óvatosan letettem a súlyt, majd próbáltam mozgatni, lazítani. Egy tompa fájástól eltekintve nem tapasztaltam semmi különöset. Kis lazítás után a 16kg-ossal még belenyomtam párat, de semmi. 

Reggelre egy tompa fájástól eltekintve nem maradt nyoma az egésznek. Ma pihentetem. Holnap edzés.

Mit történhetett? Igazából nem tudom. Ha én rontottam el valamit, akkor arra tudok gondolni, hogy kiengedtem a vállam. De ez persze nem biztos. A holnapi edzésen kiderül.

Ma végre bementem 3 perc alá a 40 snatchel. Ez persze nem nagy dolog, lévén még időarányosan is 60-t kéne megcsinálni 3 perc alatt és akkor még nem beszéltem a fáradásról. Tehát bőven 60 felett kellene lenni 3 perc alatt a cél eléréséhez, de ne legyünk telhetetlenek.

Apránként haladok tehát előre. Eddig minden alkalommal sikerült javítanom az eredményen, és egyenlőre ez a lényeg. Persze fontos lenne kitalálni részcélokat. A következő lépés az lenne, hogy 1 huzamban elmenni 40-ig 2 perc alatt. Reálisnak érezném az április végét...

40 x 24kg -> 3:30

Bal kézzel a másodikat majdnem elejtettem. 

Ma megvolt az első teszt 40db snatch a 24kg-ossal. A teljes 'menetidő' 3:50 volt. Ez nem kevés. De legalább végigbírtam.

Ma reggel, lévén a derekam a hétfői focit nem értékelte, egy gyors uszodával indítottam. A dolog érdekessége, hogy ~500m gyors után a derekam fájni kezdett, és ez nem is múlt el a végéig. A dolog pozitívuma, hogy viszont az úszás után hamar ismét tünetmentes lettem. Lehet, hogy egy könnyű bemelegítés azért csak nem ártana ide sem.

Tegnap este új taggal bővült családunk:

Tegnap befizettük az első részletet. Innentől már az anyagiak is hajtanak előre.

Mivel a fájdalom nem akart múlni, bejelentkeztem Fucsik Erzsébethez egy gyors kezelésre. Sajnos vagy tegnap 5kor tudott fogadni, vagy nagyon soká. Bevállaltam a tegnapot, ezzel persze elestem a mai edzéstől, de legalább a derekam nem fáj már :)

Várom már a 24kg-t.

A tegnapi edzésen snatch-eltünk sokat. Ez jó, mert gyakorlom legalább. Viszont rossz, mert a 20 kilóssal összesen elvégzett 50 snatch is teljesen kikészített. Hosszú még az út.

Viszont meglepő módon a vállfájásom szinte teljesen elmúlt az edzés hatására.

Sajnálatos módon a derékfájásom nem múlik. Kénytelen leszek elmenni masszíroztatni. Utána jó szokott lenni.

Ráadásul egy jobb váll izomfájásom is lett, egyenlőre ismeretlen okokból. Figyelni kell... 

Jó ötletnek tűnt, hogy felkelés után egy gyors snatchel kezdjem el a napot. Azonban a snatch meglepően rosszul ment, ráadásul nagyon elkészültem a végére. Valamit ki kell találni. Ráadásul az alkarom is fáj. Azt értem, hogy a lila alkar nem a keménység jele, hanem a rossz technikáé, de per pillanat rohadtul fáj :)